Anitáéknak nincsen kertjük

Eddig a Ligetbe

jártak labdázni meg játszani.

Most majd a gangon, meg az udvaron játszanak.

De igazából ott sem lehet, mert a szomszédok utálják a gyerekek hangját.

Tavasszal kitárja anyu az ablakot, és

árad be a büdikaja szaga.

A lépcsőházból is. Magdi néni minden héten káposztát főz.

És az alattunk lakó Gabi néni erős dohányos.

Minden pocsolyába szeretek belelépni,

placcs! mondja a cipőm talpa.

Szétfröccsen a víz és a sár,

egyenesen anya nadrágjára,

és a múltkor egy csikk is a cipőm talpára ragadt, anya azzal kínlódott egy darabig.

Virágot szedtünk a parkban apával.

Tele volt ibolyával és százszorszépekkel.

Szeretem az ibolyákat és a százszorszépeket.

Virított a kutyakaki is a fű közül.

Pedig a parkba nem lehet kutyát vinni, tábla is jelzi,

és több millió forintból tette rendbe az önkormányzat, különben is,

a közelben van egy kutyafuttató, de szinte mindig üres,

eddig csak Szomszéd Katit és az utcában lakó cigány fiút láttam ott.

A többiek nem szeretik a virágokat.

Hatalmas, színes biciklik jönnek szembe a járdán.

Szépek, de én félek tőlük, nagyon szűk a járda.