35 évvel ezelőtt erősítette meg az AC/DC énekesének halálát a londoni King's College Hospital. A banda fel akart oszlani. Aztán inkább elkészítették minden idők egyik legjobb hard rock/heavy metal albumát. 1980 nyarán jelent meg a Back in Black.

Még kisgyermek voltam, amikor apám vagy anyám (már tényleg nem emlékszem, melyikük), egy fekete borítós lemezzel a szatyrában érkezett haza. Bekapcsolta a lemezjátszót, feltette a lemezt. A B oldallal kezdte. A Back in Black című számmal.

Azóta nem tudok leszakadni az albumról. Teljesen mindegy, melyik számot hallom róla, a Given the Dog a Bone-t, a Rock and Roll Ain't Noise Pollutiont vagy az egyszerre érzelmes és mocskos Let Me Put My Love Into You Babe-et, hevesebben ver a szívem.

1979 sikeres év volt a néhány évvel azelőtt Ausztráliában alapított AC/DC történetében. A Highway to Hell az egekbe repítette őket, az Egyesült Királyságban platinalemez lett, a zenekar Európában turnézott, tele voltak tervekkel. 1980. február 19-én egyik barátja talált rá Bon Scott mozdulatlan testére; a King's College Hospital február 20-án mondta ki: az énekes meghalt, a hivatalos verzió szerint alkoholmérgezésben.

Az AC/DC tagjait a padlóra küldte Bon Scott halálhíre, és csak azért nem oszlottak fel, mert a barátaik meggyőzték őket arról, hogy folytatniuk kell a munkát, és a tagok is arra a meggyőződésre jutottak, hogy Bon Scott is azt szeretné, hogy folytassák. Pár jelölt akadt a tragikus körülmények között elveszített énekes helyére, végül úgy döntöttek, megkeresik Brian Johnsont, akiről korábban éppen Bon Scott áradozott nekik, azzal, hogy milyen jó rock and roll énekes. Brian Johnson örömmel fogadta el a felkérést, mivel AC/DC rajongó volt.

A banda az új énekessel elvonult a Bahama-szigetekre egy stúdióba, és 1980 tavaszán elkészítette a Back in Black című albumot. Dühből, fájdalomból, gyászból, szerelemből született. Lendületes, magával sodró, megunhatatlan. A szöveget Brian Johnson írta, a zenét a Young-fivérek szerezték. Teljesen fekete borítóval jelent meg, ami akkoriban merész, megdöbbentő húzásnak számított (csakúgy mint annak idején a Rolling Stones Sticky Fingerse, a lehúzható cipzárral.)

A lemez júliusban szó szerint berobbant a zenei piacra; megjelenése után az első héten naponta több mint 10.000 példány fogyott belőle. A valójában besorolhatatlan műfajú, tökéletesen megírt számokkal telerakott albumot a hard rock és a heavy metal rajongók is ugyanúgy számon tartják. Jóllehet, pár mainstream előadót (Fleetwood Mac, Michael Jackson) nem fog tudni soha megelőzni a listákon, mára minden idők egyik legjobban eladott lemeze lett a Back in Black.