Az általunk termelt hulladék mennyisége és a műanyagszennyezés valóban ijesztő. A Föld állapota tragikus. A klímaváltozás nem FOG MAJD elkezdődni, hanem már tart, ez már az. A környezeti katasztrófákba belepusztulunk. A fajok kihalása borzalmas. És az ezek ellensúlyozására tett lépések, a mozgalmak, a fentiek tudatosítása fontos cél, a jó példák követendők.
De most már kezd az idegeimre menni az a klímanyomasztás és az az érzelmi zsarolás, ami az ismerősöktől árad. Az utóbbi hónapokban ez egyre intenzívebbé vált.
Akad olyan ismerősöm, aki napi szinten oszt meg olyan híreket, posztokat, amelyek lényege a következő:
1. Idióta, aki palackozott ásványvizet vásárol.
2. Igenis minden szülő használjon mosható pelust, aki nem azt vesz, az lusta disznó.
3. Műanyag szívószál – hát ki az a hülye, aki nem képes simán pohárból inni???
4. Márpedig te is vásárolhatsz csomagolásmentes, bio, öko, juj de lebomló boltból, nem nagy fáradság az egész.
5. Ha csak rá mersz nézni egy műanyag zacskóra az áruházban, nyomorult gyilkos vagy.
6. Egyébként miért is vásárolsz áruházban? Miért nem kerekezel ki reggelente vidáman a piacra?
7. Nálad a lakásban nem természetes anyagból van az ÖSSZES berendezési tárgy? Hű, de ciki…
A fentiek nem veszik figyelembe mások élethelyzetét, betegségeit, lehetőségeit, csak nekimennek a másiknak, és bűnösnek kiáltják ki.
A posztok az egyes emberekhez szólnak, és őket teszik egy személyben felelőssé a gigantikus méretű szeméthegyekért és a mára felfoghatatlan mennyiségű műanyagért, valamint a mikroműanyagokért, amelyek már a gleccserekben, hegyeken, folyóinkban is jelen vannak.
Na, itt álljon meg a menet!
Nem én, a fogyasztó döntöttem úgy, egy személyben, hogy a Föld fulladjon bele a műanyagba.
Gyermekkoromban még üvegpalackokban lehetett kapni ásványvizet, üdítőitalokat és alkoholt.
NEM ÉN CSERÉLTEM LE AZÓTA MŰANYAG PALACKRA.
A fogyasztók megkérdezése nélkül váltott az ipar, és kezdte el használni még a szódáspalackoknál is üveg helyett a plasztikot.
Nem a fogyasztók verték tömegesen a gyárkapukat, hogy a tejet műanyag zacskókba töltsék.
Nem mi kértük a boltokat, hogy lebomló papír vagy egyéb alternatíva helyett használjunk nejlonzacskókat.
Nem én találtam ki és kezdtem gyártani a műszálas, vagyis műanyagból készült ruhákat.
Az sem az én ötletem volt, hogy aki vegán, az állatbőr helyett hordjon műbőr cipőt.
Nem én alkottam olyan jogszabályokat, amelyek miatt le kellett cserélni az éttermekben, konyhákban a fából készült vágódeszkákat és a fakanalakat műanyagra.
Nem én kértem, hogy intézzék úgy, hogy sziszifuszi munka legyen csomagolásmentes tisztítószereket, mosószereket beszerezni.
Nem én személy szerint nem engedem, hogy az eldobható műanyag poharakat, evőeszközöket és tányérokat leválthassák végre az ehető változatok. 1989-ben bemutattak egy külföldi csatornán olyan rizsből készült ehető és lebomló tányért, amiről azt ígérték, hamarosan ezzel cserélik le világszerte az egyszer használatos, eldobható műanyagot. Hol vannak ezek az eszközök? Talán én nem engedem, hogy használják őket? Én, a fogyasztó akadályoztam meg a bevezetésüket?
Nem én vágtam a sutba azokat a találmányokat sem, amelyek a természet erejét kihasználva próbáltak volna energiát termelni egy-egy kis háztartás számára. Nem én, a kis, egyéni fogyasztó vásárolom fel ezeket, hogy aztán asztalfiókban pihenjenek, és ne válhassanak egy-egy iparág konkurenciájává.
És ha már a csapvíznél tartunk, amit szinte istenítenek az Annyira Környezettudatos és Zéró Lábnyomú ismerőseim: egyáltalán nem igaz az, hogy mindenhol tökéletes minőségű és egészséges. Nagyon sok olyan háztartás van, ahol ólmot tartalmaz az ivóvíz. Nos, nem én ólmoztam össze a csöveket/vezetékeket, amelyeken keresztül a víz eljut a lakásokba. Békés megyei településeken sem én arzénoztam össze a vizet, akkor miért én vagyok a rossz arc, ha a gyerekemnek a pocsék csapvíz helyett, a kisebbik rosszat választva, ásványvizet adok?
Nem én árasztottam el a piacot műanyag strandpapucsokkal.
Nem én vezettem be a nejlonzacskók használatát a boltokban, és nem én tolom le a vevőt a pénztárnál, ha saját textilzacskót visz.
És nem én vezettem be szállodákban és vendéglátóhelyeken az eldobható műanyageszközök használatát.
Akkor a posztolók, bloggerek stb. mindezt miért rajtam kérik számon? Miért nem azokon, akik a jogszabályokat alkotják? Akik ezeket az intézkedéseket bevezetik? Akik a műanyagba agyoncsomagolt termékeket gyártják és forgalmazzák?
Megteszek mindent, amit csak tudok és ami erőmből, időmből belefér azért, hogy minél kisebb maradjon az ökológiai lábnyomom - ami például, hogy csak egy dolgot említsek, már csak azért sem esik nehezemre, mert soha nem volt autóm, és hozzászoktam, hogy mindenhova gyalog vagy tömegközlekedéssel járok.
DE. A másikat leoltó, tudálékos, agresszív posztok, még ha jó cél érdekében is születnek, ebben a stílusban kizárólag bűntudatkeltésre és az egyén hibáztatására jók. És arra, hogy néhányan a hangnem miatt csak azért is az ellenkezőjét tegyék...
